Az egy főre jutó egészségügyi közkiadás KSH adat alapján ~143 ezer forint/fő volt évente 2012-ben. Kockázati besorolástól függően nyilván változik az érték, de egy felnőtt ennyi pénzért széles körű szakorvosi csomagot kaphat magán rendelőben is.
Hogy lehet mégis, hogy ennyi pénzből a magánszféra profitot is termel ügyfél-, betegbarát szolgáltatás mellett, míg az állami szakorvosi ellátás ennyi pénzből a túlélésért küzd és sok esetben a szolgáltatási színvonal nem ügyfélbarát (diplomatikusan fogalmaztam).
Pár éve a munkahelyem által fizetett rendelőintézetbe járok, korábban az állami egészségügybe mentem, így ezeket tudom összehasonlítani – szubjektíven – gazdasági / hatékonysági szempontból.
Az állami rendszerben a háziorvos a „kapuőr”, aki beutal a szakorvosi rendelőbe. Elmegyek a háziorvosi rendelőbe, kivárom a sorom. Bemegyek a háziorvoshoz, az asszisztens elkéri az adataimat, az orvos megkérdezi mi fáj, kis vizsgálat, pl.: fáj a fülem, elküld a fülészetre, asszisztens megírja a beutalót, köszönöm, csókolom, vártam egy órát, szakellátást nem kaptam.
2012-ben hazánkban ~6.500 háziorvos dolgozott. Az egyszerűség kedvéért számoljunk ugyanennyi asszisztenssel. Kb.: 150ezret keres a háziorvos, számoljunk 120-al az asszisztensre. Bérjárulékokkal ez durván 30 milliárd forint évente.
Megyek továbbra is fájó füllel a rendelőintézetbe. A betegfelvételen előhalásszák a kartotékomat, újra kivárom a sorom. Ha bejutok, találkozom végre a szakorvossal és egy újabb asszisztenssel. Megvizsgál, felír valamit vagy esetleg kis helyi beavatkozást csinál, hurrá használ (optimista eset). A rendelőintézetek költségére nem találtam adatot, de vélhetően több, mint évi 30 milliárdba kerül az adófizetőknek. Nagyvárosokon kívül ahol a saját település nem rendelkezik szakorvosi rendelővel ott a várakozáson túl még egy fél napos műsor eljutni a legközelebbibe.
A magán szakorvosi ellátásban felhívom a telefonos ügyfélszolgálatot, hogy fáj a fülem és szeretném ha megvizsgálnának, kapok időpontot. Bejelentkezek a recepción, megvizsgál a fülész, felír valamit vagy kis helyi beavatkozást csinál – optimista esetben itt is használ a beavatkozás.
Mi a különbség a két rendszer között? Két példa:
A magánban a fülésszel találkozom, nem a „kapuőrrel”. Egylépcsős a rendszer.
Ha az egyik rendszer megvan kapuőr nélkül, akkor vajon miért szükséges a másikban?
Nincs asszisztens – a magánpraxisokban a recepció elvégzi a beazonosítást, számítógépből előkeresik az adataim, az orvos ír pár sort a gépbe mit csinált, mit írt fel. Van központi telefonos ügyfélszolgálat és recepció, központosítva, nem orvosonként. Újra kérdés, hogy ha megy a magánban asszisztens nélkül, akkor miért van az államiban?
Kerülhetne az állami rendszer is kevesebbe, lehetne a szolgáltatás is igazi szolgáltatás, de ahhoz a struktúrát meg kell változtatni. Vagy legalábbis el kéne indulni ebbe az irányba. Az asszisztensek lehetnének korházi ápolók vagy tájékozottabb telefonos ügyfélszolgálatosok, akik meg is oldhatnának kisebb problémákat telefonon keresztül pár diagnosztikai keresztkérdéssel. Pl.: hőemelkedés esetén vegyek be aszpirint, ha 38.5-nél magasabb a lázam, akkor néz időpontot a szakorvoshoz.
hatekonyabban 