Aki kantinban – divatos szóval cafeteriában – ebédel mindennap átélheti, hogy végre a kezében az ebéd és gyakorlatilag ott hűl ki a tálcán a kasszához vezető sorban. Technológiai és folyamatfejlesztések ezen is segítenek.
Amerikában majdnem 10 éve láttam már megoldást, hogyan lehet a kasszasort csökkenteni. Egy pénztáros két sort szolgált ki, jobb és ball kezénél is volt tálca lerakó, a pénztár középen volt, a pénztáros a vendégekkel szemben ült. Amikor az egyik oldalon a vendég letette a tálcát, a pénztáros fejjel odafordult, köszönt, beütötte az összeget, adta a számlát, elvette a pénzt. Amíg a vendég átvett és eltett mindent majd elindult már kezdte is a fizetést a másik kezénél. A kasszánál csökkent az a kieső idő, amíg egyik vendég átadja a helyet a másiknak és a kasszás várakozik. 8 órában nem csinálnám, de a legnagyobb ebéd csúcs általában egy órás csak. Ugyanannyi pénztárossal gyorsabban lehet haladni, arányosan kevesebb pénztárgép kell, emiatt jobban el is lehet férni. Kényelmes a vásárlás, haladunk, visszamegyünk máskor is. Pláne, ha még az étel is jó.
A németországi irodaházba, ahol kantinba szoktam járni, már eddig is elég gyorsan ment a fizetés, mert csak a céges belépővel lehetett fizetni vagy egy feltöltős érintős kártyával. Emiatt a hosszúnak látszó sor is gyorsan, stressz mentesen haladt.
Múlt héten költözött az osztályunk új irodaházba, sok új kütyüt szereltek fel és minden nagyon modern, de nekem a legjobban az önkiszolgáló kantin tetszik. Teljesen önkiszolgáló a fizetés, nincs pénztáros. RFID technológiára épül a rendszer és a korábbról már használt érintéses fizetésre.
A tányérok aljára tesznek egy kis chipet tartalmazó matricát. A különböző pultoknál különféle fogásokat tesznek a tányérra, amit a vendégek elvesznek és a tálcájukra raknak. A különböző ételeknek eltér az ára, ezért eltér a chip is, más ár információt rendelnek hozzá. Át kellett gondolniuk a folyamatot, hogy ha lehet egy pulton azonos áru ételek legyenek, amúgy a konyhások nehezen követnék, mit melyik tányérra kell rakni. A levesek például egy pulton vannak, megegyezik az áruk, mindenki maga szed, a csésze alján pedig ott a chip. A salátánál a kistányér és a nagytányér van különböző áron, különböző chippel ellátva.
Ha az ebédünket összeválogattuk, a kasszához megyünk és letesszük a tálcát egy arra kijelölt helyre. Ott érintős képernyőn elindítjuk a fizetési folyamatot, a gép összegzi a tálcára tett ételek árát, kiválasztjuk mivel fizetünk, rányomunk az OK-ra, odatartjuk a kártyát az érintős terminálhoz, az leveszi az összeget és kinyomtatja a számlát. Kevesebb kassza van és az gyorsan halad. Egy hétköznapi ebédnél – nekem mindenképp – ez fontos szempont.
hatekonyabban 