A Mátrix című filmben a fekete alapon zöld betü- és számfolyam képezett le egyfajta valóságot, amiben éltek az emberek. Mindennnapi mozdulataink leírhatók betűk és számok kombinációival. Ez eddig fantasztikus, de vajon mi az értelme az egésznek?
Egy szép napos délután a padon fagyit nyalni nem arról szól, hogyan lehetne ezt kódrendszerrel leírni. Ellenben ha sztenderd és gyakran ismétlődő munkafázisokról beszélünk, rögtön értelmet kap az egész. A szemléltetés kedvéért a helyszín legyen egy autóösszeszerelő üzem. A szalag megy folyamatosan, egy összeszerelőnek talán egy perce sincs az előírt munkafázisokra, minden másodperc számít.
A munka közben végrehajtott lépéseink száma, törzsünk mozdítása, az elérendő tárgyak kezelhetősége, mind mind leképezhető egy kódrendszerben. Az egyszerű modulatsor kódja: „ABG ABP A”. Az első „A” betű az „Action distance”, azaz hány lépést kell tenni. A második betü a „Body motion”, állunk, le kell-e hajolnunk vagy nem. A harmadik „G” betű a „Gain control” könnyű vagy nehéz a tárgy, össze kell-e rakni, szét kell-e szedni.
Az első 3 betű az indító mozgás – odalépek a tárgyhoz és felveszem, a második 3 betű mutatja meg mit csinálok a tárggyal, ez „P”-vel végződik: „Placement”. Az utolsó betű a visszatérésre utal a kiindulási fázishoz. Minden betű mellett számértékek jelzik a lépések számát, a művelet nehézségi fokát.
Ha jön a szalagon az autó és a csavarhúzóm 2 lépésre van a szerszámos kocsi tetején, akkor lépek kettőt A3, nem kell hajolni B0, könnyű tárgyat fogok meg így G1, visszalépek kettőt a szalaghoz A3, megint nem hajlok le B0, precizen illesztem a csavarhúzót a csavarhoz P6 és már a kiinduló helyemen vagyok így nincs visszatérés A0. Az egyszerűség kedvéért a csavar meghúzását nem számolom most. A teljes kód egyben: A3B0G1 A3B0P6 A0. Az index értékek összege 13. Ezt egy jónéhány évtized méréseit tartalmazó adattábla segítségével átszámolom, az eredmény 4.68 másodperc. Ez az alap normaidő. Ki lehet próbálni stopper órával. Nekem 4.39 jött ki, de tény, hogy egy ásítás már nem fér bele. Az alap normaidőhöz még hozzáadjuk az emberi szükségleteket (az ember nem robot), hatékonysági faktort, stb-t gyári környezetben, de ez más téma.
A dolog onnantól kezd érdekes lenni, ha ezt a műveletet pl.: évente 30.000-szer hajtja végre egy dolgozó, napi 120 alkalommal. Ha például egy motoros csavarhúzó a szalaghoz nyúló karra van felszerelve és nem kell kétszer 2-t lépnem érte, akkor a lépési indexértékek kiesnek, marad az eszközhöz nyúlás és a csavarra illesztés: A0B0G1 A0B0P6 A0. Az összindexérték 7, ami az átszámolással 2.52 másodperc, majdnem fele idő, mint a lépegetős verzió. Éves szinten majdnem 16 órával vagyunk hatékonyabbak, ami két 8 órás műszak és ez csak egy kis művelet volt. A beruházási tervhez is könnyen kiszámolható már innen, hogy mennyi idő után térül meg a csavarhúzót tartó kar vagy akár a csavarhúzó robot beszerzése.
A mai autógyárakról látott képekről, videókról ezeket a trükköket ismerhetjük, de régebbi képeken is láthatóak, hogy a szalag mellé készítették a beépítendő alkatrészeket, szerszámokat.
A mindennapokban ennek analógiájára rendezhetjük be konyhánkat, hogy melyik oldalon nyíljon a hűtő, melyik felület legyen megvilágítva, karnyújtásnyira lógjanak a merőkanalak a munkafelülettől vagy elássuk őket egy fiók mélyére. A nálunk lévő igazolványoknak, kulcsoknak rendszeresíthetünk egy kis kosarat a lakás bejárata közelében ahol érkezéskor lerakunk mindent, induláskor magunkhoz vesszük azokat, így kisebb eséllyel futunk bele olyan szituációkba, hogy kabát-, táska-, nadrágváltás esetén nincs nálunk az igazolványunk, nem kell visszamenni a lakásba a kocsikulcsért, stb. Ezek mind apróságok, amiket észre sem veszünk, csak azt, hogy minden jól működik.
hatekonyabban 