Szavazás, avagy a hét milliárdos vasárnap

Vasárnap megint szavazunk, idén harmadjára. Nekem persze rögtön az jut eszembe, hogy mennyibe kerül ez az államnak, lehetne-e hatékonyabban választani, kevesebb pénzből.

Az országos választási iroda 7 milliárd forintra becsli a vasárnapi <önkormányzati szavazás lebonyolítási költségeit> (szavazólapok nyomtatása, szavazóbizottságok felállítása, stb.). Ezen felül számolni kell még a választási kampány költségeivel, amire még nincs adat, így a tavaszi országgyűlési választások becsült költségével számoltam, ez 5,6 Mrd Ft. Ha a teljes költséget visszaosztjuk a szavazásra jogosult állampolgárok számával (~8 millió), megkapjuk egy szavazat költségét, ez kb.: 1.500 Ft.

Németországban a 2013-as szavazáson egy szavazat költsége a fenti logikát követve szintén ~1.500Ft volt. Itt az érdekesség a grafikonon látható, azaz nálunk a kampányköltség aránya alacsonyabb, Németországban a lebonyolításé. Amerikában a 2012-es elnöki és kongresszusi szavazás során csak a kampány költség ~7.500 Ft volt szavazónként.

Felmerül továbbá, hogy lehetne-e olcsóbb szavazást szervezni, akár interneten keresztül. Észtországban 2007-ben volt az első parlamenti választás, ahol on-line is lehetett szavazni. A választásra jogosultak 3%-a szavazott elektronikusan, 2011-ben ez az arány már 15% volt. Komolyabb költségmegtakarítást ugyanakkor csak úgy lehetne elérni, ha a szavazatok döntő többsége érkezne elektronikusan, mivel így két párhuzamos rendszert kell működtetni.

További lehetőség a költségcsökkentésre a választási kerületek, bizottsági tagok, polgármesterek és egyéb testületi tagok számának csökkentése lehetne, de ez már politika és nem hatékonyság.

Bármennyire is soknak tűnik a 7 milliárd forint, engem is meglepett, hogy a nemzetközi gyakorlat sem tér el, sőt. Azt gondoltam több ponton hatékonyabban szervezni a választást, de arra jutottam, hogy nagyságrendi változtatást a politikai pontok érintése nélkül nem lehet elérni.