Az agilitás ígérete csábító: gyorsabb haladás, önszerveződő csapatok, folyamatos értékszállítás. De a valóság sok helyen mást mutat.
Konzervatívabb szervezeti kultúrákban a csapatok (és a vezetők) gyakran nem vágynak napi 5 napos „full agilis” működésre. És nem is mindig lehetséges: nincs elég dedikált ember, a payroll keret szűk, az operatív terhelés pedig állandó.
Ezekben a helyzetekben jön képbe a hibrid projektmenedzsment, ahol ötvözni lehet a strukturált vízesés logikát és az agilitás rugalmasságát. Például előre meghatározott projektfázisokkal dolgoznak, de a fejlesztési szakaszokat sprintekre bontják, vagy a riporting klasszikus vízesés elvárások szerint történik, miközben a fejlesztői csapat agilis módszert használ.
Nem minden projekt és nem minden szervezet alkalmas a „tiszta” agilitásra – és ezzel semmi baj nincs. A lényeg, hogy megtaláljuk azt a működési módot, ami illik a csapatunkhoz, a cégünkhöz és a valósághoz. A hibrid megközelítés nem kompromisszum – hanem tudatos választás a józan egyensúly érdekében.
Ti vízesés, agilis vagy hibrid megközelítéssel dolgoztok?
hatekonyabban.wordpress.com 