Feltalálták a pénzt, az egységes fizetőeszközt. Miért fizetünk akkor mégis utalvánnyal?
Az <étkezési-, sport-, üdülési-, stb. utalványokat> kibocsátó cégek azzal reklámozzák magukat, hogy a munkaadóknak kevesebbe kerül egységnyi pénzt juttatni a munkavállalóknak utalvány formájában, mint fizetésként. Ez valóban így is van, pl. 100.000Ft bérként való kifizetése 196.183 forintba kerül a cégnek 2014-ben (forrás: Edenred). Ugyanez a 100.000Ft Ticket restaurant utalvány formájában 151.170Ft. Azaz 45.013Ft-al „olcsóbb” az utalvány a munkaadónak. A dolgozó is örül, hogy kap, minden tuti.
Nemzetgazdasági szinten hogy néz ki ez a szemlátomást kecsegtető mérleg?
- Munkaadó – Kibocsátó cég: A munkáltató cég megigényli az étkezési jegyet. A munkaadó HR osztályán valaki kiszámolja ki mennyit kér / mennyit kapjon, majd egyeztetések a két társaság részéről, nem minimálbéres pozícióban egyik oldalon se. Az első kézzelfogható költség a cégnek, hogy a kibocsátónak fizet egy 2-5%-os kezelési költséget (cégenként eltérő a mérték és egyedi megállapodás tárgya). Továbbá felmerül tranzakciós illeték, amint elutalja a munkaadó az utalvány beszerzésre az összeget. Indulhat az utalvány/bankkártya gyártatása. A papír alapú utalványnak és a bankkártya típusúnak is van előállítási költsége.
Miután mindez lezajlott elküldi a kibocsátó a cégnek az utalványokat (értékcikk mozgatás költsége), amiket a HR vagy bérszámfejtés minden hónapban becsomagol a fizuborítékba és kiosztja a dolgozóknak személyesen. Kártya esetén tranzakciós költség merül fel.
- Kereskedő – Kibocsátó cég: Boldog munkavállalónk az átvett utalványától megrészegülve elmegy az első élelmiszer boltba, étterembe, szállodába és költ. Odaadja a kis papírkát – amit dugdos a pénztárcájában a KP mellett – majd elkezdődik a második logisztikai kör az utalványok beváltása. Először is ugye a többtízezer kereskedelmi egység kezdi el gyűjteni a különböző kibocsátók különböző címletű kártyáit, szépen rendezetten. Ezzel is foglalkozik egy vélhetően nem alapképzettségű kolléga (indirekt költség). Jó pár évvel ezelőtt a budaörsi Tesco áruházban egy pénztáros csak ezzel foglalkozott munkaidejének felében, egy hipermarketben.
Ha végre összegyűltek a kajajegyek, elindíthatják a kibocsátó céghez. Mivel ez az elszámolás alapja a kereskedő és a kibocsátó között, a készpénz szállításhoz hasonló költséggel kell számolni. Bankkártya alapú utalvány esetén a folyamat gyorsabb.
Figyeljék a kezem, mert csalok…mondhatnánk, bár csalásról szó nincs. De vajon mindenkinek feltűnt-e, hogy a munkáltató készpénze még mindig a kibocsátónál van?!
- Kibocsátó cég – Kereskedő: Ha odaért a jegy a kibocsátóhoz beváltásra, ott is kell egy csapat, aki nekiáll elszámolni a jegyeket. Jó esetben scannelik valahogy a vonalkóddal, de a scannelőbe is valakinek be kell dugni a jegyet. A full manuális esetbe nem is merek belegondolni.
A kereskedőnkkel történő elszámolás részeként szintén egy 2-5%-os kezelési költséget felszámol a kibocsátó. A nagyobb kártyaelfogadóknak kevesebbet, a sarki közértnek vagy kifőzdének többet.
Amikor megtörténik az elszámolás pénzéhez jut a kereskedő is, bár még egy kisebb tranzakciós járulék azért még itt is felmerül. Étkezési jegy esetében ez a folyamat hetekig, hónapokig tarthat, üdülési csekk esetén ez akár fél-egy év is lehet. Ez idő alatt a pénzt a kibocsátó kamatoztatja.
Legrövidebb út az egyenes… ez se nem egyenes, se nem olcsó. Azaz a cikk elején említett 45.013Ft-os munkáltatói haszon nemzetgazdasági szinten jóval kisebb. Egy része direkt vagy indirekt többletköltségként jelentkezik a munkaadónál, majd árrés veszteségként és indirekt költségként a kereskedőknél, végül a kibocsátóknál jelentkezik forgalomként, cash flow-ként és profitként. A kapcsolódó törvényi szabályozás kidolgozásának munkaidejét, az esetleges hatósági ellenőrzéseket, az utalványok „másodlagos” internetes piacát már megbecsülni sem merem.
Ha a teljes folyamatköltséget nézzük, akár az is lehet, hogy simán odaadhatná az utalványra szánt összeget a munkaadó pénzben, amit mindenki arra költene amire akar.
Az OTP Széchenyi pihenőkártyájával saját oldalán 3.2 milliárd forintnyi feltöltésről (forgalomnak értelmezem) beszél 2012-ben. És ez csak egy tétel, egy Kibocsátótól…
hatekonyabban 
Ezt a papír utalvány macerát célszerűbb lenne kiváltani minden téren egyfajta bankkártyával (talán a SZÉP kártya is ilyen, nem tudom) és akkor arról lehetne fizetni és termékkategóriának megfelelően vonná le a tételt az egyenlegről. A végeredmény egyszerű utalás egy számlaszámra és digitális formában megjelenő elszámolás lenne.
Az elfogadóhelyek pedig kötelezhetők lennének ilyen terminál tartására, meg úgy egyáltalán bankkártya elfogadásra.
KedvelésKedvelés
A papíros utalványt mindenképpen ki kéne váltsa az elektronikus kártya, van rá a szolgáltatóknál is megoldás. Sok helyen el is fogadják már, enélkül sokan nem mennének oda – így a piac kényszeríti ezt ki. Ugyanakkor a legjobb mégis az lenne, ha mindenki szépen fizetést kapna és nem mindenféle helyettesítő eszközt…
KedvelésKedvelés
A helyettesítő eszköznek vannak előnyei: Irányítható általa a pénz költése, pl. rávehető a dolgozó, h az országon belül (is) üdüljön, h sportoljon, h művelődjön, h továbbképezze magát, h takarékoskodjon, h kikapcsolódjon és ne csak dolgozzon… szóval a célzott adókedvezményes juttatás hasznos tud lenni…
KedvelésKedvelés
Magával az irányított támogatással egyet értek. Pl.: sportoljon, nyaraljon belföldön a dolgozó. Ha például az ÁFA-kulcsot csökkentenék ezekre, akkor olcsóbb lenne a sportolás és a nyaralás és nem kellene közvetítőt beiktatni, gondolok itt a cikkben említett kibocsátókra.
Az is lehet, hogy simán csak erősebben kéne szabályozni a kibocsátók jutalék %-ait, mennyit számolhatnak fel a munkáltatóknak, kereskedelmi egységeknek és teljesen az elektronikus csatornába tolni a teljes költést. Továbbá érdemes lenne átgondolni, mi legyen része a caffeterianakk. Például hideg-, meleg élelmiszert vesz mindenki támogatás nélkül is… De ez már inkább szociális kérdés.
KedvelésKedvelés
Ha mondjuk 0% az Áfa a konditeremre / uszodára és 12.700 helyett 10.000-ért mehetek, akkor úgy lennék vele, h azt is ki kell fizetni, szóval nem biztos h ezen múlik. De ha ingyen mehetnék, önmagában az se lenne elég motiváció. Ingyen se fut mindenki. Ha viszont ott van az egyenlegemen az az összeg, amit csak arra használhatok, az rávenne, h szorítsak rá időt.
Gondolj bele, ha mondjuk ennek kapcsán új uszodák épülnének és a családok eljárnának ezekbe, még több kiváló magyar úszónk lenne az olimpiákra és még többen folytatnának egészségesebb életmódot.
Hideg-, meleg élelmiszer utalvány szerintem azoknál a családoknál kritikus, ahol enélkül könnyen alkoholra, cigarettára és szerencsejátékra menne a közel teljes bevétel…
KedvelésKedvelés
Itt már kicsit messze evezünk a folyamat hatékonyságától. Csak remélem, hogy akik ezt anno kitalálták, megvizsgálták ezt az aspektust is.
KedvelésKedvelés
Az utalvány kibocsátó cégek 4x kaszálnak:
1. Kezelési költség munkaadótól.
2. Az utalványok eladása és a beváltóhelyeknek történő kifizetés között ingyen használt pénz hozama. (Ez magasabb kamatkörnyezetben jelentősebb volt.) Milliárdokról beszélünk!
3. Elvesztett, elfelejtett, lejárt utalványok soha fel nem használatából származó haszon.
4. Kezelési költség beváltóhelyektől.
És ez egy mesterséges piac, amit az állam teremt az adószabályokkal. Mert amúgy értelmetlen lenne az egész vacakolás.
KedvelésKedvelés
igen, teljesen így látom én is. A cikk megírása óta azon gondolkodtam, hogy ez vajon mennyire szándékos az állam részéről és/vagy mennyire tudatos?
– Szándékos -> egységnyi forint utalványos rendszerbe “dobásával” mennyi helyen generál bevételt, kiadást, tranzakciót, ergo munkahelyet a kibocsátóknál, azoknál hasznot és Erzsébet utalványon keresztül direkt hasznot is, stb.
– Tudatos: mennyire költik tényleg arra az emberek, mint amire az állam szeretné: nyaralás, étkezési jegyből kaját vegyen ne alkoholt, stb.
Vagy csak simán a rendszert vmi utalvány lobby tartja fenn és még senki nem számolt utána, hogy egy mekkora hajcihő és milyen költségei vannak.
KedvelésKedvelés